még az előző év egy becses napján sikerült komoly előzetes szervezés árán helyet foglalnunk az Avatarra. Hihetetlen, hogy mekkora csúcsra járatás van Imax, 3d mozikban. Én bevallom, komoly problémáim voltak a filmel. Az első 20 percben arra gondoltam mi lett volna, hogyha ezt a drága kis mütyűrt, a 3d-zést Tarkovszkijnak adták volna. Különösen a Solárisnál. Nem adtak, különben is őt nem érdekelte annyira a képi megjelenítés, mint inkább az adott  probléma megoldására koncentrált.

most nem fogok belemenni az Avatar kiritikájába, az egy külön bejegyzés alakalmával fogom elkövetni. azért érdemes ezt elolvasni>>

matya.impulzus.com/fun/avatar.png

Jaha, viszont hétfőn elkeveredtem színházba. Ám nem akármelyikbe. A Madáchba. Maga a megtestesült habkönnyű bohózatok, és manírozott darabok keltetője. 3 évvel ezelőtt voltam utojára nyáron, egyik volt barátnőmnek kellett valami ajándék, és a többi valamire való színházi társulat fesztiválokon szereplett. Így mentőövként csillant meg a Madách.

Nos, minden volt, csak nem jó. A felhozatal igazán pompás. Csupa híres magyar színész játszott. A darab a Titanic Nyáltengerében úszott. Az első felvonásban még láttam reményt, hogy a végén ne azt érezem, hogy magamból kikelve fogom a jegyárat visszakövetelni a zárt jegyiroda előtt. Erre nem került sor. Viszont borzalmas volt volt a darab, és egészen hazáig a kocsiban álmélkodtam. Az exem sokkal kevésbé volt felzaklatva. Állítólag ezek így "vannak". Ez így jó, hiszen ez egy 'ilyen' színház.

Persze jött a napnál is világosabb krédés: Az csak engem/minket zavart, hogy a darab csapnivaló? Vagy inkább számít, hogy ne gondolkodjunk, néha felnevessünk, a többi pedig elsimul magától?

A tegnapi darab azért nem volt ennyire rossz. Sőt.

Jövőre, veled, ugyanitt 2.

A történet semmi extra, sőt inkább kicsit lapos, mint a legtöbb folyatás. Világszerte nagy siker lehetett az első darab. Két átlagos, semmilyen arc évente összefekszik, ami valamiért tök nagy dolog. Kimondott pozitívum, hogy csak háromszor énekellnek benne. Mondjuk olyankor összekulcsoltuk kezünket, és kuncogtunk. Rendkívül gyengén énekel szegény Gálvölgyi. A második felvonásra már eléggé lapos lesz az egész. Néha azért felnevetsz, pláne, amikor a lányáról azt mondja, hogy szegény beteg lett, aztán még vega is (!!!), és utána pedig "ilyen" bioboltok körül kezdett el ólálkodni. Azon hangosan nevettem, de csupán személyes érintettség végett. Az első felvonás legjobb része, amikor kiderül, hogy a nőnek (amásik hetihetes Hernádi Judit) a fia meleg. Erre Gálvölgyi>> "Hogyhogy meleg, nem úgy volt, hogy pilóta?" A második felvonásnál a legjobb a vége volt, amikor elkezdtek megint (sajnos, de már együtt) énekelni, és Gálvölgyi otthagyta a zongorát, és a zongora továbbra is szól. Az vicces volt tényleg.

Hogyha a darbot megmentette valami a teljes bukástól, az bizonyosan a két főszereplő, akik közhelyes, néhol unalmasak, de szerethetőek.

Ha mondhatom, inkább Nézzetek tápot :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.